Szinte a gondolataimban olvastál. Mindig tudtad, mire van szükségem.
Kedves, figyelmes, odaadó voltál. Melletted csodálatosnak éreztem magam.
De most csak a hiány és fájdalom van. Nem hiszek magamban. Képtelen vagyok kimozdítani magam ebből az állapotból. Nélküled semminek érzem magam. De te már nem figyelsz rám. Nem szólsz hozzám.
A hallgatásoddal büntetsz.
Biztos valami rosszat tettem. Valamit elhibáztam. Nem figyeltem rád eléggé. Cserben hagytalak. Hiszen segítenem kell neked. Hiszen te csodálatot érdemelsz. Hiszen nélküled senki vagyok.
Oh, de mintha megint minden csodálatos lenne! Hiszen megígérted, hogy minden jó lesz, hogy fontos vagyok neked, hogy odafigyelsz rám és az érzéseimre!
Megígérted, s most hiszek neked. Hiszen te fantasztikus, sikerre született ember vagy! Csak a sok rosszakaród folyton bánt.
De én megmentelek!
De mi lesz velem? Érzek én még egyáltalán valamit? Merek érezni bármit is?
Nehogy megbántsalak az érzéseimmel, gondolataimmal, véleményemmel… Inkább nem gondolok semmit. Nincs véleményem.
Nélküled értéktelen vagyok, csak te vagy!
A nárcisztikus kifejezés manapság lassan szitokszóvá lesz. Holott egészséges nárcizmusra, önszeretetre mindannyiunknak szüksége van.
Fontos képesnek lennünk kialakítani egészséges önbecsülésünket. Ha valamilyen bántás, frusztráció ér bennünket, akkor vagyunk képesek visszatalálni belső egyensúlyunkhoz, ha van megfelelő mértékű önszeretetünk.
De ha szétnézünk a környezetünkben, akkor láthatjuk, hogy sok a traumatikus gyermekkorral, korai sérülésekkel bíró ember.
S vannak közülük szépszámmal, akikből felnőtt korukra kórosan nárcisztikus személyek válnak.
Ők szülők, rokonok, szerelmek, barátok. Ha egy ilyen kapcsolat elszenvedői vagyunk, hosszú időbe telhet, míg felnyílik a szemünk.
Egy nárcisztikus személy sokszor nagyon lehengerlő, magabiztos, ezért vonzóak mások számára. Olyan partnert keres magának, aki csodálja, támogatja őt, megadja számára a szükséges figyelmet.
A kapcsolat elején tökéletesnek látszik. Nagyon igyekvő. Kitalálja a gondolataidat is.
De egyre többször azt érzed mikor beszélgettek, hogy nem igazán figyel rád.
Vagy magát fényezi, vagy magát sajnáltatja.
Arra vágyik, hogy állandóan dicsérd, halmozd el bókokkal, ájulj el tőle.
A kapcsolatokat (szerelmi, baráti, családi) a személyes céljai érdekében használja.
Az a fontos nekik, hogy azokat hogyan fordíthatja saját hasznára, az, hogy a másikban mi zajlik, nem fontos a számára.
Nem képes empátiára.
Sokszor frázisokat ismétel olyan helyzetekben, mikor együttérzést kellene mutatnia, mert megtanulja mi a társadalmi elvárás, de ez a késztetés nem belülről jön.
Ha már úgy érzi, nem tudsz neki elég csodálatot adni, nem tud kellően kihasználni, kezded hallatni a hangodat, érzéseidet, akkor elege kezd lenni belőled, követelőzőnek tart.
Azt mondja, neked semmi sem elég. Félreérted. Túlmagyarázod. Túl érzékeny vagy.
Benned van a hiba.
S ezt számtalanszor közli veled: te vagy a hibás. Ő soha, semmiben.
Aztán ha azt érzi eleged van, ha felrebben a lehetősége annak, hogy kilépsz ebből a kapcsolatból, akkor startégiát vált, ígér fűt-fát, hogy megváltozik, csak maradj mellette.
Ajándékokkal halmoz el. De csak addig tart ez a viselkedése, amíg azt nem érzi, hogy megint minden úgy történik, ahogy ő akarja. Hogy ő irányít, ő a valaki.
Árvay Zsófia - Fehér Hajnalka
szakpszichológusok
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges