Altatási mizériák

Sok családban villanyoltás után kezdődik az élet, a gyerekek lefektetésével. Több órán át megy a „pisilni kell”, „inni kell”, „kakilni kell”, „éhes vagyok”, „elfelejtettél betakarni”, vagy csak a szimpla ki- beszaladgálás. Sokan későn veszik észre, hogy rossz vágányon megy a vonat, és tehetetlennek érzik magukat.

Nemcsak az anyukák, de a család is nehezen viseli, hiszen mindenkire kihat: Nincs egy nyugodt este, nem lehet egy beszélgetést sem befejezni, anya fáradt, a szülői kapcsolat is belefárad...

Pedig ők mindent megpróbáltak: szép szóval, kiabálva, mellette maradva, simogatással és összebújással, újabb meseolvasással, halk énekléssel, itatással, pisiléssel, átöltözéssel...

Jogosan szakad ki az anyukákból a "Pihenni akarok, én időt akarok!" kívánság. Az altatás körüli problémák rendszeres témák a közösségi oldalak szülői csoportjaiban is.

Miért? Mi rontottuk el?

Az alapprobléma az alvás egyéni időigénye köré csoportosul. Nehéz alkalmazkodnia egymáshoz egy családnyi embernek, ha különböző az alvásigényük. Nem könnyű megérteni a kicsik jelzéseit sem, főleg ha számukra megfogalmazhatatlan érzeteikről van szó.

Az alvás biológiai szükséglete éppúgy egyéni, mint az evés. Van, akinek kevés is elég, van, akinek a fél nap sem sok. 

Murphy törvényei szerint a jó alvókával rendelkező szülőnek jut a kis alvásigényű gyermek...

Messy Cow családjukról készült rajzaiban is sokszor kap helyet az alvás problémaköre - Forrás

A másik nagy probléma, hogy elalváskor egyedül és sötétben marad a gyermek, aki ettől szoronghat, magányosnak, elhagyatottnak érzi magát.

A kicsik, ha úgy gondolják, hogy nem látnak, akkor úgy hiszik, hogy ők sem láthatóak. Ismeri ezt mindenki, aki egyszer is megpróbált bújócskázni egy kétévessel. Így jönnek az életkornak megfelelő sajátos reakciók a sírástól a szomjas vagyok-ig.

Lássuk, hogy vélekednek erről az anyukák

Én a saját "hülyeségem" miatt küszködtem sokáig. Bár valamilyen rendszert mindig tartottam, de nem voltam következetes, hogy mikor keljen fel reggel, hogy mikor legyen a délutáni alvás, és mikor az esti. Na, ez nagy hiba volt a részemről. Addig fajult a dolog, hogy a ded reggel 9-kor még vígan durmolt, addig én nem tudtam a házimunkához látni. Sokszor ebéd után csak 15-16 körül aludt el, aminek egyenes következménye volt, hogy este még 22-23 órakor is fent viháncolt. Na ebből lett elegem, mert mire Ő elaludt, én is ki voltam facsarva. Soha nem tudtam olvasni, filmet nézni, csak kb bezuhantam az ágyba. Vagy hogy behozzam az énidőt, fent maradtam hajnal 2-ig. Nos, egyik sem volt jó ötlet. Aztán a sarkamra álltam, és hála az Istennek, jól vette a most 2,5 éves gyermek a változásokat.

Nálunk a recept a következő: Reggel 6.30 - 7.30 között ébred, magától. Ébredés után rövid ideig lehet mesét nézni. Aztán útnak indulunk bevásárolni, főzni, vagy ha ezt megtettem előző nap, akkor játszótér, vagy bandázás az udvaron. Délben ebéd, utána nincs mese, se Tv, csak alvás. Legkésőbb 13-13.30 körül elalszik. Így időben ébred, és van idő még egy kis bicajozásra, játszóterezésre. Este 19.30-kor fürdés, besötétítem a szobát, csak egy hangulatfény marad, aztán mesét olvasok neki. Miután egyszer visszatapsol, elmesélem újra, végül jó éjt puszi, és alvás. Ezután már nem szólok hozzá, nem kommunikállok vele akkor sem, ha forgolódik, vagy leseget. Legkésőbb 20.30-kor alszik az új módi szerint. Azóta van esti életem, megnéztem sok isteni sorozatot, és sokkal jobb mindegyikünk hangulata. Kiegyensúlyozottabb az egész család. Csak magamat hibáztatom, hogy korábban átengedtem az irányítást, több mesét nézhetett, így ő diktálhatott. Sokkal jobb ez a szabályozottabb napirend egy 2,5 éves gyereknek. Amióta limitláva van a mesenézés ideje, sokkal jobban kommunikál, tisztább a feje. Eddig is imádta a könyveket, sokat lapozgatta őket, de a Tv elhagyása egyértelműen jó ötlet volt. Eddig nézhette reggel, alvás után, és este is valamennyit. Most ez jócskán vissza van fogva. De nem is hiányolja, és a felszabadult időt más játékokkal ütjük el. Szóval a rendszer, az mindenképpen kell a gyereknek, és a következetesség. Mivel ovisként is majd időben kell kelni, jobb, ha már most hozzászokik.
Sepf-Gyenes Anita

Más, rutinos anyukák szerint a vezérelv a következetesség és kitartás

A klasszikus rutin a simogatás, mese, bújás, ivás, jó éjt puszi. De a második szólás-próbálkozás után (már megvolt az ivás, betakarás, stb. ...), anya jelzi, hogy ez volt az utolsó, több kérést egyszerűen nem hall meg, alvás van. Ha kijött a gyerek, egy hang nélkül vissza kell vinni. Annyiszor, ahányszor kijön. Három nap után vége. Fontos, hogy nem szabadbelemenni az irányíthatatlan koreográfiákba. A módszer emlékeztet Jo dadus könyvben is leírt módszerére. (Jo Frost, szuperdada - a szerk.)

Máshol egyedibb koncepcióban hisznek

3 gyerek, 5 - 1,5 évesek, a klasszikus fektetés (vacsi, fürdés, fogmosás, mese) után vége van a "gyerekidőnek" és már "apa-anya idő" van. Ha pisilni, inni, kell, megoldják a gyerekek maguk, majd rögtön mennek vissza az ágyba. Ha beszélgetnek a szobájukban még egy kicsit, azért nem szólnak a szülők. Persze nem tökéletesen, de működik a "sajátidő" fogalom.

Miért nem alszik az a kölök?

Sok-sok oka, külső, belső egyaránt lehet: Még zsizsegnek kis fejében az aznapi izgalmak, a mese sem volt megnyugtató, és a takaró is melegebb, mint máskor. Túl későn volt a vacsi, nyomja a hasát, és behallatszik a gyerekszobába a család többi, ébren lévő tagjának a tevékenységei, zenehallgatás, filmnézés, telefonos beszélgetés...

Valahogy így élheti meg egy, az ágyába kényszerített, de elalvásra képtelen gyermek az estét. De hogyan segítsünk rajta? Hiszen nem könnyű megfogalmaznia a kellemetlen dolgokat.

Az első lépés

Ellenőrizzük egy kivizsgálással, a gyermekorvos bevonásával, hogy nem húzódik-e meg valamilyen fizikai ok a háttérben.

Ilyenek lehetnek: az allergiák, ételérzékenységek okozta hasfájás, a reflux, a vas-, magnézium-, B12- hiány, de akár az alvási apnoe is.

Egy kis kérdezz-felelek magadnak

• Mennyit alszik napközben?
• Eleget mozgott napközben?
• Nem aludta túl magát az éjszaka?
• Front, telehold, szél... van akire erősebben hatnak, lehet, hogy rá is?
• Van már kialakult napi rutin vagy ad hoc telik a nap?
• A fényviszonyok alváshoz valók a szobában?
• A fürdés felpörgeti vagy megnyugtatja? Lehet, hogy meg kellene cserélni a sorrendet a vacsorával?
• Alvás előtt mesét néz? Nem lehetséges, hogy a mese képi világa vagy tartalma túlpörgeti?
• Vacsorára nem evett vagy ivott túl sok édeset, ami szintén felpörgethet?
• Előfordulhat, hogy túl izgalmasnak tűnik számára a szülők esti elfoglaltsága? Biztosítottátok arról, hogy a gyerekek lefekvése után Anya és Apa is lefürdik, és utána megy aludni? Ha nem is így, azonnali sorrendben, de azért a szülők is ágyba kerülnek, így nyugtasd meg magad, hogy ez nem hazugság.
• Miután ágyba kerültek a gyerekek, nem lehet, hogy túl sok élénk, a kíváncsiságát ingerlő hanghatás éri? Túl hangosan szól a tévé, zene, beszűrődik a számítógép villogása a szobájába?
• Megnyugtató volt számára a felolvasott mese vagy esetleg ijesztően hatott? Megoldást adó vége volt, vagy túl izgalmas, befejezetlen?
• Lehet, hogy Te pörgöd túl az első reakcióit este a türelmetlenséged miatt? Ugye tudod, hogy neki a negatív törődés is reakció, amivel maga mellett tarthatja pár perccel hosszabb ideig a szüleit?
• Szoktál neki nemet mondani? A magyarázkodás nélküli, nyugodt tárgyilagos nem sokat segít. Eleinte meg kell ismételned párszor, használd, mindig ugyanazt a nyugodt hangszint. Megértheti belőle, hogy ki a főnök, és hogy nem ő irányít.
• Elég következetes vagy? Betartod amit mondasz neki? Ha azt ígérted, hogy majd este ha nyugi lesz, megnézheti apa telefonján a képeket, akkor ő tuti az ágyban fogja követelni, hiszen a szülei akkorra értek a „nyugihoz”.
• Következetes vagy a napirendben? Egy váratlanul jött telefonos trécselés az amúgy rég látott barátnővel el tud nyúlni, és addig a gyerek csak vár az ebéd utáni fektetésre… értjük, hogy a barátnődnek akkor van ebédideje, de a gyerek időben lefektetése sokkal fontosabb, a család estéje múlik rajta. A barátnőd is este a családjával van, valószínüleg azért nem telefonál akkor…
• Nem lehet, hogy az általatok használt éjszakai fény igazából ébren tartja, vagy zavarja? Lehet, elég lenne, ha a folyosón égve hagynád a villanyt, és az ajtó ujjnyita nyiitva hagyott résén szűrődne be a fény.

Tudjuk, hogy egy anya ösztönösen mindent érez, csak a sok kapkodásban neki sincs ideje mindent végiggondolni. Pedig érdemes!

A rutin: segítség

Van már éjszakai rutinotok? Bizonyára volt, de az első egészségügyi probléma, egy fogzás pillanatok alatt szétzilálta. Ha meggyógyult a kicsi, érdemes neki előre elmondani, hogy este mit fogtok majd csinálni, és ahhoz is tartani magad.

Ha ezt sikerül minden este tartanod és betartatnod a többi családtaggal is, már félig meg is oldottad a problémát.

Az információkkal túlterhelt gyerekagynak is ki kell kapcsolnia a sok inger után, ezen is segít a rutin, a csendesebb és nem túl világos környezet, a mese, az összebújás, szeretgetés, akár már készülődés közben is.

Ha hosszabb rutin kell, mert nehezebben nyugszik le a gyermek, a macik is elmehetnek fürdeni, fogat mosni, és nekik is lehet mondani egy mondókát.

Körülbelül két éves korától álmodik egy gyerek. Figyeljünk rá, ha rossz álomról mesél, mert az is lehet oka az időhúzásnak, tart tőle, hogy visszatér.

Az rosszáloműző manó trükköt bevetve, a (manó kizavarja a párna, paplan és ágy alól, de akár a gyerek hajából is a rossz álmokat), segíthetünk a kicsin.

ADL - Debrecenimami

Forrás: Pixabay.com; Ranschburg Jenő: Szülők könyve