Azok a rejtélyes mikroműanyagok

Műanyagok: majd egy millió tonnányi szemét termelődik naponta

Annak ellenére, hogy a világon évente 300 millió tonnányi műanyagot termelnek, és az Európai Unióban 24 millió tonnát csak csomagolásra használnak fel, a műanyagok reciklálása még mindig igen alacsony.

A szakszerű hulladékkezelésen ellenére is igen komoly mennyiségben kerülnek műanyagok a környezetünkbe, a talajba, vizekbe.

Szemét az Antarktiszon - Bellinghausen (Oroszország)

Ami a műanyagok előnye, különleges kémiai szerkezetük, mely stabillá és ellenállóvá teszi őket, ez a hátrányuk is. Szinte hatástalanok a környezetben előforduló a szemmel láthatatlan szorgos dolgozók, azaz a mikroorganizmusok (baktériumok, mikroszkopikus gombák) által elvégzett lebontó folyamatokra. A kémiai folyamatokkal szemben ellenállók, oxidációjuk is nagyon lassan következik be.

A környezetünkben 5 mm-nél kisebb, ún. mikroműanyagok fordulnak elő. de honnan?

A Napból érkező ultraibolya (UV) sugárzás hatására viszont a műanyag töredezni kezd, idővel apró darabokra esik szét. A folyamat végére úgy elaprózódik, hogy szemmel már nem is látható.

Ráadásul az ipar is állít elő bizonyos termékekhez, jellemzően kozmetikumokhoz kisméretű gyöngyöket, ún. elsődleges mikroműanyagokat, hogy azok dörzsölő, hámlasztó hatását növeljék. A műanyagok így láthatatlanul még veszélyesebbek, mint előtte.

Mikrogyöngyök egy fogkrémben a hatékonyság növelése érdekében

A műanyaghulladékok aprózódásából keletkező, 5mm-nél kisebb mikrorészecskéket az 1970-es években figyelték meg először, de csak a 2000-es évektől kezdődően kerültek fokozottabban a figyelem középpontjába.

Az elmúlt években világszerte számos környezeti elemben leírták előfordulásukat. Az óceánokon és tengerpartokon túl európai tavakban (Garda-tó) és folyókban vett víz- és üledékmintákból is kimutattak mikroműanyagokat. Ausztriai mintavétel alapján a Duna mikroműanyag-hozama évi 1500 tonnára becsülhető. A Rajnában 11 mintavételi pont mindegyikében azonosíthatók voltak; legnagyobb koncentrációjuk az iparvidéken mutatkozott (15-20 részecske/m³). A szennyvízben koncentrálódó anyagokat a tisztítási folyamat sem távolítja el, jelen vannak az elfolyó szennyvízben is, sőt, a szennyvíztisztító telepek koncentrált mikroműanyag szennyezőforrások (100-1500 részecske/m³).

Miért veszélyesek?

A tápláléklánc elején elhelyezkedő szervezetek (planktonok, kagylók, rákok, halak) el fogyasztják a mikroműanyagokat, amelyek bekerülnek a tápcsatornájukba, onnan a keringési rendszerükbe, valamint szöveteikbe, így a őket fogyasztó élőlényekbe jutnak. A vizekbe és az élőlények szervezetébe is egyaránt szivároghatnak káros vegyületek a műanyagokból, toxikus vagy hormonháztartást zavaró anyagok. Ezek az anyagok képesek arra, hogy felületükön megkössék a vizekben amúgy is jelen lévő szennyezőanyagokat, azok így a jóval koncentráltabb formában jutnak az élőlények szervezetébe.

Jelen vannak a mikroműanyagok az élelmiszereinkben?

A válasz egyértelműen: igen. Az utóbbi években Németországban többször vizsgáltak pl. palackozott söröket, melyekben kimutatták előfordulásukat, a szennyezés feltételezett forrása a gyártási folyamatokban alkalmazott szűrők, vagy a gyártó soron dolgozók szintetikus ruházatából származó műanyag szálak. Alapvető élelmiszerünkben, az ivóvízben is előfordulhatnak ezek az új szennyezőanyagok. Átlagosan 1 m³ ivóvízben 7 mikroműanyag darabot azonosítottak német vízművekben. Valószínűsíthető, hogy ezek a vízkezelési technológia során kerültek bele, nem pedig a vízadóból származnak.

És mi a helyzet a vízzel?

Magyarországon idén először a Wessling Hungary független kutatócsoportja vett mintát a Tisza üledékéből, és megállapították, hogy „a Tiszában köbméterenként 4,9 db 300 mikrométernél nagyobb, de 2 mm-nél kisebb, míg 62,5 db 15 és 300 mikron közé eső részecske található. Ezek az adatok a nemzetközi eredmények tükrében is jelentősek, hiszen a 300 mikrométernél nagyobb tartományban a Duna ausztriai szakaszán 0,3 részecskét, olaszországi tavakban 1-4 részecskét, míg a Rajna iparosodott szakaszán 15-20 részecskét mutattak ki köbméterenként.” 

Egy friss vizsgálat szerint az amerikai minták 94 %-a, az európai vizek 72%-a tartalmazott műanyagot. A palackozott vizek fogyasztásával sem tudjuk elkerülni ezeket a szennyeződéseket. Sőt, valójában tovább terheljük hulladékkal a környezetünket. A szervezetünkbe bejutó mikroplasztikok hosszú távú következményeiről még nincsenek pontos tanulmányok.

Itt követheted nyomon hazánk vizeiben a mikroműanyag szintet.

Mik a mikroműanyagok fő forrásai és hogyan kerülnek vizeinkbe?

Igazából teljesen hétköznapi dolgokra kell gondolni, műanyagok, amelyek körülvesznek minket, pl. Kozmetikai szerekből és szintetikus, műszálas ruhák mosásakor jutnak a szennyvízbe a súrlódással, mely a szennyvizen át a természetes vizekbe jut.

• A gumiabroncs kopásával sztirol-butadién kerül a környezetbe por formájában, ami aztán a szennyvízcsatornákba, azok híján természetes vizekbe mosódik. Becslések szerint több, mint 20 g gumipor keletkezik 100 km-es autóval, kamionnal megtett út alatt.
• A festékek pora az útjelzésekről, hajókról és akár otthonainkból, végül az óceánok felszínét borítja, ami az óceáni mikroműanyag szennyezés kb. 10%-át teszi ki.
• Másodlagos mikroműanyagok Szatyrok, zacskók, szívószálak és minden olyan műanyag hulladék, ami emberi gondatlanságból a természetben köt ki. Évente 8 millió tonna kerül belőle a fagyos vizekbe, ahol feldarabolódva bekerülnek a tengeri élőlények és végső soron az ember táplálkozási láncába. Az utolsó 10 évben több műanyagot termelt az emberiség, mint a múlt században összesen.
• Szintetikus szálak a levegőben Elkezdték vizsgálni, hogyan is kerülnek az atmoszférába szintetikus szálak. Egy feltevés szerint egyszerű súrlódás által, mint ahogy négylábú kedvenceink szőre, úgy a ruháink mikroméretű szálai is a levegőbe jutnak. Egy 2015-ös becslés szerint Párizsban 3-10 tonna műszál hullik évente a város felületére évente, aminek jó része persze az esővel a csatornákba mosódik.
• Mikrogyöngyök Arctisztítók, testradírok és egyéb kozmetikumok tartalmazzák. Becslések szerint csak Amerika vizeit több, mint 8 billió mikrogyöngy szennyezte 2015-ben.

És mi a helyzet a magyar háztartásokban?

Nem vagyunk egy elszigetelt ország, a határoknál nem lehet lezárni a folyókat, így a csapvízben van mikroműanyag. Ha pedig a vízben van, akkor az ételben is.

Ha pedig a poharunkban van, akkor ott van mindenben, hiszen a saját főtt ételtől kezdve a bolti élelmiszereken át, az állatok itatásától, a növények öntözéséig-egyszóval mindenhez ezt használjuk. Jóformán mindennel, amit a szánkhoz veszünk mikroműanyag kerül a szervezetünkbe.

Ha érdekel, hogy kozmetikumaid, fürdőszereid milyen környezetbarát és természetes megoldásokkal tudod helyettesíteni, olvasd el ezt a cikkünket is.

Ha szeretnél többet is tenni a gyerekeink jövőjéért, családodért, maagdért, itt találod 15 lépéses minitréningünket a háztartások műanyagmentesebbé tételéért. Sok-sok tipp, gyakorlati útmutatás és ötlet.

Forrás: laboratorium.hu/mikromuanyag; http://humusz.hu; http://zoldneklennijo.hu; Fotók: zoldbolt.hu; pixabay.com; Wikipedia