Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?
Látni, ahogy fejlődnek.
Ha jól van testileg, lelkileg egészégesnek, boldognak és életképesnek látom. Bízik bennünk, a szüleiben és szeret velünk lenni. Ugyanakkor sokszor örülök vele,velük kapcsolatban annak is, hogy mennyit tanulunk tőlük vagy/és velük együtt.
4,5 éves, megszületik az öccse. Nagyjából azonos időben ekcémás lesz az egész teste. ELviselhetetlennek tűnően kezd viselkedni, nagyképű, fellengzős, hiszen mi annyiszor elmondtuk, hogy ő lesz a nagy és erős bátty, aki majd sok mindent tanít a kicsinek velünk együtt és védelmezi, amíg szűkséges. Gyakorlatilag kőkeményen tükröt állít hónapok óta nekünk, hogy mint koronahercegségétől megfosztott, eddig nagyon szabadon tartott kisbárányunk próbálja maga megszabni a korlátokat, kereteket, mert ezt eddig mi nem, vagy apa-anya különbséggel tettük. Néha már azt gondoljuk, vérszívó parazita, pedig imádjuk és csak azon beszélgetünk minden nap, mit és hogy kellene valószínűleg csak másképp kommunikálni, hogy az a jóindulat és szeretet, ami szerencsére bázis, ne ordibálásban, erőfitoktatásban, játszmákban, felesleges elrontott közös időkben csapódjon vissza.
Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben?
A szabályok betartatása, fegyelmezés.
Tipikus eset: agyonszabályozott környezetből jövő anya, azon van, hogy csak ne kelljen korlátokat szabni, konfrontálódni, hadd legyen az a gyerek bátor, önbizalommal, öntudattal teli, amilyen ő sosem lehetett. És szeresse a fia, (elég) jó any(j)a lehessen.
Szabályozatlan közegből, talán már-már felelőtlen szülői magatartási mintával érkező apa. Ő pont azt gondolja, hogy a korrekt szabályok, a következetesség jó a gyereknek.
Ráadásul tudják mindketten és tudatosan (azt hiszik, jól csinálják) így vágunk neki az első gyermeknek, hogy de jó, mi pont kiegészítjük egymást. Az előző pontban írt példára hivatkozva rájövünk, hogy jól kitettük magunkat a manipuláció alapjának, hogy a gyerkőc szívat vagy egyikünket vagy másikunkat, és valószínűleg okos, helyesen teszi, mert ezt így sikerült "kifőznünk".
Miért szeretnél részt venni a szülői kommunikációs tréningen?
Nagyon érdekel a pszichológia mindkettőnket. Sokat olvasunk, saját terápiában is fejlődtünk, fejlődünk. A gyakorlatiasságunk azonban kritikus (és a fent említettek nekünk most kritikusak, hogy az épp 6 hetest majd 4 év múlva jobban levőnek láthassuk) témák esetén azt igényli, hogy praktikusan, hétköznapian valaki jól a képünkbe tartsa, hogy ne/hogy igen, vagyis felismerjük, mit csinálhatunk jobban, mert változáskészségünk van, csak azt legalább jól lesz érdemes csinálni. Elvileg értünk a kommunikációhoz (marketing/PR gyakorlattal), de saját élethelyzeteinkben nehezen mozdulunk ki a kockánkból, nézzük magunkat kívülről és tudjuk a tuti megoldást. Boldogan lennénk gyakorlati alanyai, más hozzánk hasonlókkal, hogy a sokat vesézett új generációkkal hogy kommunikálunk helyesen. A gyermekeink milyen kommunikációval kapják a batyuikat, amikkel majd ők maguk is konfliktus tudnak kezelni, bátorítani másokat, szépen udvarolni...stb. Hogy érjük el, hogy értsük is egymást, hogy úgy értsük egymást, ahogy azt a másik is teszi.