A családlátogatáson a tanító néni megjegyezte, hogy nem tudja egyik kategóriába sem tenni a gyereket. Az édesapa meglepődve kérdezte tőle: De miért kellene őt kategóriába sorolni? A tanító néni látta, hogy a gyerek honnan is örökölhette ezt a tulajdonságát, zavartan távozott és többet nem hozta szóba a kérdést.
Mit csináljanak azok, akik kilógnak a sorból és nem felelnek meg az előírásoknak?
Ez a megtörtént eset erről a történetről jutott eszembe:
„A gyerekek az "Óriások, varázslók, törpék" nevű játékot játszották. Mintegy nyolcvan, 7 - 10 év közötti gyerek volt a felügyeletemre bízva, szüleik felnőtt dolgok után jártak. A templom klubszobájába terelgettem nyájamat és elmagyaráztam a játék szabályait. Nem könnyű feladat egy szobányi besózott kisiskolást két csapatba osztani, elmagyarázni a legfontosabbakat, tisztázni, ki kivel van, de elszántak voltunk, úgyhogy végül sikerült és minden készen állt a kezdéshez.
A kergetőzés izgalma a tetőfokára hágott. Elkiáltottam magam: Most mindenki döntse el, mi akar lenni: ÓRIÁS, VARÁZSLÓ vagy TÖRPE! Miközben az összebújt csoportok lázasan sutyorogtak, valaki megcibálta a nadrágszáramat. Lenézek, egy kislány áll ott és aggodalmas hangon kérdezi:
- És hova álljanak a sellők?
Hosszú csend. Hosszú, hosszú csend.
- Hogy hova álljanak a sellők? - kérdeztem.
- Igen. Tudod, én sellő vagyok.
- De olyan nincs, hogy sellő.
- Dehogy nincs. Én is az vagyok.
Nem akart sem óriás, sem varázsló, sem törpe lenni. Tudta pontosan, hova tartozik. Ő sellő. Esze ágában sem volt, hogy kiálljon a játékból és szomorkodjon. Részt akart venni benne, úgy, ahogyan a sellők, anélkül, hogy feladná méltóságát és személyiségét. Biztos volt benne, hogy a sellők számára is van valahol hely, és hogy én tudni fogom, hol.
Nos, hát hova is álljanak a sellők? A "sellők", mindazok, akik különböznek, akik nem felelnek meg az előírásoknak, akik nem hajlandók beleülni a rendelkezésükre bocsátott skatulyába. Aki erre a kérdésre választ tud adni, iskolát, országot, egész világot építhet rá.
Hogy ebben a pillanatban mit feleltem? Nos, néha sikerül meglelnem a helyes választ. - A sellők ide állnak a Tenger királya mellé. (Igen, ide a Király bolondja mellé, gondoltam.) Ott álltunk hát, kéz a kézben és a varázslók, óriások, törpék csapatait szemléztük, ahogyan vad összevisszaságban rohangáltak fel s alá.
Egyébként nem igaz, hogy nincsenek sellők. Egyet ismerek személyesen. A kezét is fogtam.”
(Robert Fulhgum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes)
Te is ismersz sellőt? Fogd meg a kezét!
Halász Kinga, Budapestimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
