Már a januári hírek síró felvételiző gyerekekről és szigorú követelményekről szóltak. Azóta csillapodtak ugyan a kedélyek, de ez a 10-14 éves korban lévő kisdiákoknak komoly stresszhelyzet okozó időszak – mondta a hirado.hu-nak Muhi Mária, pszichológus, családterapeuta.
Itt a vége?
A szülőknek tisztában kellene azzal lenniük, és saját maguknak is el kellene hinniük, hogy nem múlik az élet a felvételin, nincsen olyan, hogy „itt a vége”. Sokszor egyébként a szülők jobban stresszelnek, mint a gyerek, sokan hajlamosak egyfajta visszaigazolásként megélni ezeket a helyzeteket, úgy gondolják, attól jó szülők, ha a gyereket felveszik a legjobb iskolák egyikébe.
Egy sikertelen felvételi esetén sem lenne szabad rettenetes véggel riogatni a gyereket, mindenképpen fenn kéne tartani egy pozitív jövőképet. Fontos lenne, hogy az új helyzethez mind a gyerek, mind a szülő nyitottan és rugalmasan alkalmazkodjon - tanácsolja a szakember.
A belső motiváció a siker kulcsa
Fontos pszichológiai alaptétel – magyarázta Muhi Mária –, hogy a tanulásban a külső motiváció rontja, csökkenti vagy meg is szünteti a belsőt. A tanulás egy egész kis korban kezdődő, a gyerek veleszületett kíváncsiságára, tudásvágyára alapuló hosszú folyamat, amely, ha sikerül fenntartaniuk a szülőnek és az iskolának, akkor valószínűleg szívesen fog tanulni és jobban tud alkalmazkodni a versenyhelyzetekhez.
A gyerek igényeihez kell választani az iskolát
Ha a veleszületett természetes belső motivációja megmarad a gyereknek, akkor lehet tervezni a személyre szabott továbbtanulást. Leginkább a gyerek személyiségét, érdeklődését, kompetenciáit, vágyait kell figyelembe venni, de fontos szempont a család értékrendje, valamint a gyerek és a szülő kapcsolata is – mondta Muhi Mária.
Sokan vetítik álmaikat a gyerekre
A család segítségére, a tanácsokra szüksége van egy 10-14 éves korú gyereknek, a szülők természetesen a legjobbat akarják a csemetéjüknek, de mégis gyakran elkövetnek egy komoly hibát, a saját félelmeiket vagy vágyaikat rávetítik. Ilyenkor azonban nem a kiskamasz szeretne komolyan tanulni, nem ő akar bekerülni a legjobb gimnáziumok egyikébe, ezzel pedig megkezdődik egy sokszor sikertelenségre ítélt folyamat, hiszen a gyerek természetes belső motivációjával szembemegy a szülői igény, ezért külsőleg kell ösztönözni.
Az természetes, hogy a család elvárásokat támaszt a teljesítménnyel kapcsolatban, de egy ilyen helyzetben kialakuló kudarc eltorzul, hiszen nehéz eldönteni, hogy ez valójában kinek a sikertelensége. Ha pedig sikerül is a beerőltetni abba az intézménybe a gyereket, ahova a szülő szerette volna, akkor - mivel a belső motivációjával szembemegy ez az egész - nagyon sok esetben kialakul egy kudarcélmény a sikeres felvételi ellenére, és az egész egy kínlódássá válik – magyarázta a pszichológus.
A kudarc építhet is
A siker és a kudarc feldolgozásában óriási szerepe van annak, hogy szét tudjuk választani, mi az én szerepem és mi a külső tényezők szerepe - mondta Muhi Mária. Ha a gyereket nem hívják be szóbelizni, vagy megtudja, hogy nem került be az esélyesek közé a rangsorban, akkor érdemes átgondolni, hogy mi miatt következhetett be a kudarc. Nem tanult eleget a gyerek? Nagyon izgult? Rosszul választották ki az iskolát? Be kell látni az embernek a saját szerepét is a sikertelenségben.
A sikerkeresés azon alapul, hogy a kudarc nem eltántorít a további erőfeszítésektől, hanem éppen arra ösztönöz, hogy ezt vagy azt még megpróbálja az ember, mert felismeri, hogy tud változtatni bizonyos dolgokon, például többet gyakorol. Tehát a szakember szerint a kudarc akár építhet is.
Ebben a folyamatban aktívan részt kell vennie a szülőnek, és neki is végig kell gondolni, hogy igen, máskor is ezt tette volna, vagy esetleg teljesen másképpen csinálna dolgokat. Ha a konklúzió az, hogy a gyerek például nem tanult eleget, nyugodtan ki lehet mondani, hogy úgy tűnik, ezt a követelményt itt most nem teljesítetted.
Ártalmas a fölösleges csalódás
Semmiképpen nem az a baj, ha egy gyerek frusztrálódik egy kudarchelyzetben vagy egy megmérettetésben, szükség van a teljesítményhelyzetekre, de az értelmetlen kudarcokra, a megugorhatatlan kihívásokra azonban nincs, az nagyon ártalmas. Minden életkorban érheti kudarc a gyereket, már az óvodás kornak is megvannak a fejlesztő kihívásai, éppen ezért lehet hagyni, hogy életkorának megfelelően, de szembesüljön némi sikertelenséggel.
Jó előre érdemes készülni a megmérettetésekre
A stressznek két szintje van – magyarázza Muhi Mária, az egyik olyan, ami még az optimális energiaszintre tudja emelni az embert, segíti a teljesítményt, a másik viszont egy bizonyos szinten túl komoly szorongást vált ki. Ha valaki azt tapasztalja, hogy a gyerekét nagyon rosszul érintik a stresszhelyzetek, akkor valamilyen relaxációs módot meg lehet tanítani neki.
A megfelelő középiskola kiválasztásnál érdemes tanácsot kérni az iskolai pszichológustól vagy egy pályaválasztási tanácsadótól. Akár már a felvételi előtt egy-másfél évvel érdemes elkezdeni a készülést és foglalkozni a kérdéssel.
Forrás: hirado.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
