Jelenlegi hely

Öltözködés, öltözködj és… avagy a ruha teszi az embert

Aki melegítőnadrágban megy el otthonról napi teendői elvégzése végett – és ez alatt nem a fociedzést értem –, vagy kötött pulóverben az operába, nekem az prosztó.

Nyilván lesz, aki ezeket a szavakat olvasva megsértődik, ám legyen.

Én sem nagyestélyiben fogyasztottam a májkrémes kenyeret gyerekkoromban vacsorára, apám sem szmokingban a pörköltet. De azt megtanították a szüleim, hogy mit illik és mit nem illik felvenni színházba, vizsgázni vagy egy céges vacsorára. Ezek a szabályok nyilván az idő, a technika és a divat előre haladtával kicsit módosultak. De az alapok nem változnak.

A ruha, amiben megjelenek a mindennapokban, az esemény, a körülöttem lévő emberek iránti gondolataimat, hozzáállásomat, önképemet, lelki állapotomat tükrözi: tiszteletet, érdeklődést, részvétet, harmóniát vagy lázadást, nemtörődömséget… sorolhatnánk.

A 60-as évek öltönyös világában bőrdzsekit viselve lázadtak a rockerek, mint a 80-as években a festett kefe frizurájukkal a punkok. A színházban focimezt utánzó pólóban megjelenő fiatal is lázad, az érdektelenségét hirdeti az előadással szemben.

Volt főiskolai csoporttársnőm a szóbeli vizsga után tervezte indulását egyhetes (amúgy megérdemelt) nyaralására. Idő vagy szervezési hiányosságok miatt flip-flop papucsban és rövidnadrágban jelent meg, igaz fehér blúzban. Bement, és 10 másodperc múlva jött is ki. A tanár úgy vágta ki, mint azt a bizonyos macskát nagydolgát elvégezni. A nevét sem kérdezte meg. Érthető, nem?

Nem olyan régen egy lisszaboni kirándulás alkalmával esténként ugyanannál a metrómegállónál különösen elegáns, igaz, teljesen feketébe öltözött fiatal hölgyekre figyeltünk fel: fekete harisnya, cipő, kis kalap, és pelerin. A napközben tomboló 30 C fok ellenére. Később egy járókelőtől sikerült megtudnunk, hogy ez az orvostanhallgatók egyenruhája. A hétköznapokban már nem kell hordani, de kiemeltebb eseményekkor, pl. vizsga, tanévnyitó még kötelező. Büszkén álltak benne, és a metró tömege tiszteletteljesen kerülgette ki csoportjukat.

Az öltözködés önkifejezés, csoporthoz tartozás, szubkultúra, reakció a környezetünkre, az időjárásra. Sokan, mikor melegítőnadrágot vesznek fel a városba indulva, vagy szakadt farmert a színházba, valójában tévelyegnek, bizonytalanok. Nem tanulták meg sem otthon, sem az iskolában, így nincs útmutatójuk, hogyan is öltözzenek. Környezetük esetleg kiközösítené őket.

Sokszor hallom a szülőktől, hogy nem lehet ráadni a gyerekre az inget, nem veszi fel… mindig az jut az eszembe, hogy apa hozzáállása az inghez milyen lehet. Ha azt látja otthon, hogy „Micsoda hülyeség, minek felvenni ezt a vacakot!” Biztos, hogy ő is kellemetlen kötelezettségnek fogja megélni.

A példamutatás a kulcsszó, mert a gyerek másol. Nemcsak beszédtanuláskor, de egész életünkben a magatartásunkat is. Tiszteljük meg magunkat, egymást alkalmanként, még ha az a gyerek szerdai születésnapi családi vacsorája is, hogy felöltözünk. Ünnepibbé tesz minket kívül-belül.

Öltözékünk hatással van viselkedésünkre, lelkiállapotunkra. Kifejezetten léleküdítő, ha időnként előző este összeválogatjuk másnapra a ruhadarabjainkat és hozzáteszünk egy-egy parkolópályára tett bizsut, kendőt, vagy elővesszünk egy másik táskát, cipőt, vagánykodunk kicsit a színekkel. Fontos, hogy újragondoljuk időnként magunkat, kilépjünk komfortzónánkból. A tükör előtti biggyeszkedés is fejleszti önismeretünket!

TIPP: megunt bizsukat újra lehet fűzni, akár a gyerekekkel közösen, akár karkötővé alakítani, pár szemet kiszedve a láncból pár forintos fülbevalóalapra ragasztva máris kész egy új szett. Táskákra, ha abban a formában meguntuk, szintén lehet díszítést tenni: egy régebbi kitűzőről leszedni a díszt és a táskára ragasztani, vagy cipésszel ráüttetni.

Adelideli

FOLYTATJUK!

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére