A természet ezt nagyon bölcsen elrendezte, ahogy ott is tudja minden mag, mivé kell fejlődnie.
Szemléltetésül álljon itt egy tanulságos történet:
Egy kedves, életrevaló kislány másik iskolába került költözés miatt. Először lubickolt az új közegben, minden flottul ment, de elég hamar megváltozott a helyzet. Valami elromlott. A sok kis almafacsemete között kezdte nem jól érezni magát. Egyre csendesebb lett. Kevesebbet mosolygott.
A tanító néni szerint többet kellene gyakorolnia, mert most nem igazán passzol az almafák közé. Időközben megállapították róla, hogy ő bizony körtefa. Tanító néni dúl-fúlt, s elhatározta, ő akkor is almafát csinál ebből a kislányból, hiába mondanak mást a szakemberek.
Teltek a hetek… a hónapok…
Hiába volt a kislánynak papírja arról, hogy őt körtefaként kell kezelni, szép lassan még azt is elfelejtette, milyen érzés vidámnak, felszabadultnak lenni. Görcsösen igyekezett almafává változni, de ügyetlen kis hajtásait a tanító néni kíméletlenül s folyamatosan metszegette.
Mert nem volt elég jó. Mert nem volt elég ügyes.
A kislány fokozatosan bezárkózott a saját világába. Keveset beszélt. Annál többet hallgatott.
Nagyokat sóhajtva próbálta felidézni magában, milyen körtefának lenni, de egyre nehezebben ment neki.
Reggelente hosszas kérlelésre kelt csak ki az ágyból. Sokszor küszködött hányingerrel és fejfájással.
Az édesanyja a tanító nénivel vívott szélmalomharcba szintén belefáradva végső megoldásként másik iskola után nézett. Figyelt a jelekre, s talált is.
A kislány félelemmel vegyes várakozással tart vele. Szemei ide-oda rebbennek az új helyen. Nem szól kettőt se.
Az új tanító néni nagyon aranyos vele, de még túl frissek a lemetszett részek a körtefácska lelkén.
- Milyen fa szeretnél lenni? – kérdezi a kislányhoz hajolva.
- Almafa – feleli habozva, alig hallhatóan a 9 éves.
- Biztos vagy benne? Hiszen te egy igazán formás körtefácska vagy! – kontráz rá a felnőtt, de úgy, hogy még a szemei is vidáman mosolyognak.
A kislányba élet költözik, s csodálkozva néz a tanító nénire.
- Ide nem almafák járnak? – teszi fel végül a kíváncsi kérdést.
- Ó, azok is vannak, de van három másik körtefánk is, plusz egy csomó másik fajta. Nagyon izgalmas ám itt az élet nálunk! –azzal megsimogatja a kis buksit, s megerősítésül még hozzá teszi:
- Majd én vigyázok rád, hozzám bátran fordulhatsz bármivel.
Hiszi is a kislány, meg nem is. De azért reménykedik.
Az első nap nagyon jól telik el az új iskolában. A második is. Nem szidják le, nem szégyenítik meg azért, mert ő nem elég jó ’almafa’.
És akkor kiszakad belőle. Másfél év fájdalma, kétségbeesése, meg nem értettsége ömlik patakokban a kis arcán. Csak zokog és zokog vigasztalhatatlanul. Nagy sokára halkul el a hüppögés benne. Óvatosan visszalopakodik a szemébe a meghitt gyermeki báj, s kijelenti:
- Anya, én megint szeretek iskolába járni.
Az anya csendesen magához szorítja, szemét bepárásítják az áldott hála könnycseppjei....
Transzperszonális pszichológus
Már gyerekként is vonzott a lélek világa, először mégis másfelé kanyarodtam el az utamon. Hiába voltam azonban sikeres abban, amit csináltam, valami hiányzott. Majd jött egy 'nagy pofon', ami rávilágított arra, hogy komoly változtatásra van szükség az életemben. Elkezdtem kutatni a miérteket. Ennek egyenes következményeként transzperszonális pszichológus diplomát szereztem Budapesten, s azóta is folyamatosan képzem magam. Tudom, mennyire nehéz kilépni a komfortzónából, s elindulni a változás felé. El kell engedni a régit, hogy jöhessen az új, ami teljes szívet és elhatározást kíván, s rengeteg Énidőt. Ebben segítek azoknak, akik a miértjeikre válaszokat szeretnének, mert különböző nehézségű feladatokkal, problémákkal küzdenek a mindennapjaikban.
www.facebook.com/Gondolatébresztegetők
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges