2020. április 17.
Lett időnk egymásra
Nézem az ismerőseim posztjait, olvasom a különböző kisgyerekes csoportok tagjainak bejegyzéseit.
És hálás vagyok. Lassan igazán hálás vagyok ennek a vírusnak, ami a kegyetlensége mellett tanít is. Tanít és emlékeztet. Emlékezet és változtat.
Változik a világ, mi is változunk.
Az állandóan elfoglalt, dolgozó apa, a vonalas, fantáziátlan anya megváltozott.
Lett idő. Lett időnk egymásra. Muszáj vagyunk az otthoni dolgainkat számba venni, - képletesen és szó szerint is. Körülnézni a lakásban, az udvaron.
Hihetetlen mire nem tesz képessé a kényszerű otthonlét.
Sokan felfedezik a garázsban a régen őrizgetett deszkákat, csöveket, kidobásra szánt anyagokat. Csupa olyan dolgot, amit csak idő hiánya miatt nem dobtak még szemétre vagy adtak tovább.
Most minden hasznossá válik!
Nemcsak hasznossá, de az átváltozott szülőknek hála új játékká, új használati tárggyá alakul.
Nem rohannak a szülők a játékboltba - zárva is van, egyre kevesebb pénz jut rá, - már ha jut - hanem a régi lim-lomokból csodát alkotnak.
Lassan megtanuljuk, hogy nem kell állandóan újat venni, állandóan fogyasztani, hanem fel lehet használni az otthoni dolgokat.
Képesek vagyunk - igen, mindannyian képesek vagyunk, még a legkétbalkezesebb ember is - alkotni, teremteni valami szépet, valami hasznosat. Magunknak, a gyermekeinknek. Nem kell hozzá a menő játékgyár terméke, hogy boldoggá tegyük a magunkat és őket.
Észrevesszük, hogy a közös alkotás legalább akkora öröm, mint maga az elkészült tárgy.
Sokan, akik a konyha közelébe se mentek, most kenyeret sütnek, merészebbek pogácsát gyúrnak, házi tésztát készítenek.
Akinek kertje vagy erkélye van, ültet, magot vet, zöldséget nevel.
Sokan építik, szépítik a rég elhanyagolt kertet, utcafrontot.
A díszkertekből, elhanyagolt udvarokból zöldségágyások bukkannak elő.
Lassan visszatalálunk a régi dolgokhoz!
Remélem ezt a tudást magunkkal visszük a víruson túlra is és nem felejtjük el a teremtés képességét és szeretetét, akkor sem, ha újra készen kaphatjuk a gyártósorról legördülő termékeket.
2020. április 18 -19.
Hétvégi krónika
Tegnap gyönyörű napsütéses időnk volt.
Délelőtt lenyírtuk a füvet. A 20 perces munka - a lelkes segítőmnek hála - most másfél óráig tartott.
Ebéd után, a kicsi alvásának idejében nekiestünk a kerítés lefestésének. Már tavaly megvettük a festéket hozzá, de valahogy sose volt rá idő. Éljen a karantén és a rengeteg szabadidő!!
Persze nem sikerült befejezni az alvás idő alatt, így előléptettem a legnagyobbat babysitternek.
A legnagyszerűbb az volt, ahogy próbálta lefoglalni a kisebbeket és távol tartani őket a műveleti területtől.
Amerika palacsintát csináltak.
Irtó jól elvoltak.
Pedig a nap nagy részében bosszantják egymást és változatos kedves szavakkal becézgetik egymást felhasználva az állatkert néhány lakójának elnevezését (is).
De most igazán büszke voltam rájuk!
A palacsinta pedig nagyon jó lett és jól is esett a festegetés után.
Ma pedig szuper jó dolgom volt.
A szüleim - akik nem laknak messze tőlünk (bár ebben a helyzetben majdnem mindegy, hogy 2, 20 vagy 200 km a távolság, hisz ugyanúgy nem találkozhatunk...) bográcsban főztek.
Mi pedig kaptunk egy jó nagy adag kóstolót belőle!
Apu szállította az ebédet. A kis kosár a kapuban landolt. Lelkes integetéssel és puszi-dobálással köszöntük meg az ablakból.
Mivel a főzésre szánt időm így felszabadult, készítettünk a lányokkal egy nagy adag hólabdát/kozáksapkát. (A cserekereskedelem jegyében a nagyiknak is csomagoltunk egy kis adagot.)
A szomszéd néninek is adtunk át egy kissebb kóstolót, aki hálából egy csokor tulipánt hagyott a süti helyén.
(A kertkapura szoktuk akasztani neki a csomagokat.)
Délután a szokásos kenyér-, zsemle sütés is megvolt.
Imádom, hogy nem kell pékségbe járnunk!
Este mozizunk: Vaianára esett a többség (?) választása
A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.
Segítsünk egymásnak!
Szerző: Pál Veronika
- Miskolcimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges