Jelenlegi hely

Gondolatok a meséről, a Metamorphoses-meseterápiáról és a kisgyermekkori belső képteremtő folyamat ápolásáról

A mese eredetileg a felnőttek szórakoztatására-okulására szolgáló műfaj volt. Szájhagyomány útján terjedt, a közösségek mesemondói éltették, s adták tovább ily módon több ezer év kollektív tapasztalatait, univerzális bölcsességét.

Az 1810-es években jelent meg a Grimm-testvérek 1. mesegyűjteménye Gyermek-és családi mesék címmel, ezzel került be tulajdonképp a népmese a „gyerekszobákba”.

Mivel a mesék a jobb agyféltekét szólítják meg, s a gyerekek még sokkal fogékonyabbak a képekre, közelebb állnak a szimbólumokhoz, nem csoda, hogy a mese egyre inkább a gyerekek műfajává vált.

Korunk túlságosan is bal agyféltekés, racionális működésmódja mellett nagy szükségünk van nekünk, felnőtteknek is a mesék kiegyensúlyozó, egységbe rendező, gyógyító hatására…

A Metamorhoses -meseterápia megteremtője, Boldizsár Ildikó népmesekutatóként azt a felfedezést tette, hogy minden népmese valamilyen élethelyzetről szól, illetve minden emberi élethelyzetre megtalálhatók a megfelelő mesék, amelyek segítenek a rendeződésben.
A népmesékre ily módon tekinthetünk úgy is, mint a „rend forgatókönyvei”-re. Tulajdonképpen ez a szemlélet a kiindulópontja a meseterápiának.  A mesékben évezredek ősi bölcsessége van kódolva, csak meg kell találni azokat a „kulcsokat” amelyekkel megnyílnak e kódok.

Mit adhat a meseterápia felnőtteknek?

Az egyéni meseterápiában nagyon hangsúlyos még az is, hogy megvizsgáljuk, mennyire fedi le a mesei mintázat az egyén „mintázatát” - ez hasonlítható kicsit talán a homeopátia működéselvéhez is. Meseterapeutaként olyan mesét keresünk egy-egy élethelyzetbeli elakadáshoz, amelynek mintázata illeszkedik az egyén élettörténetében, viselkedésében, konfliktusaiban megfigyelhető  mintázathoz, ismétlődő motívumokhoz. Egy jó meseválasztásnál kliensünk számára elég könnyen feltárulnak a mesei történet és saját élettörténete közti hasonlóságok.

A mesei helyszíneknek is központi szerep jut a meseterápia folyamatában, a helyszínek által kijelölt „mesei térkép” vezet bennünket az úton…s eljön az a pont a folyamatban, amikor a külső tájak belsőkké válnak, s a mesei szereplőkre belső énrészekként képes már tekinteni kliensünk. Az elakadásból kivezető úton a mesei segítővel való összekapcsolódás jelenti azt az állomást, ahol képessé válik már saját belső erőforrásaiból meríteni, s ezekkel az erőkkel felvértezve tovább lépni…

Felnőtt egyéni meseterápia esetén az önismereti munkán van a hangsúly: a tudatos felismerések indítják be a gyógyulási, rendeződési  folyamatokat.
De a kiscsoportos meseterápiás műhelymunka, illetve saját élmény alapú alkotó meseterápiás foglalkozások is a belső folyamataink felszínre hozását célozzák meg, azaz tudatos munkát igényelnek.

Meseterápia gyerekeknek

Gyerekek esetében (különösen kisgyermekeknél) a meseterapeuta célja nem az, hogy tudatosítson, felismerésekhez juttasson, sokkal inkább az, hogy élményt adjon, kapcsolódjon a gyermekkel,  s egyben elmélyítse a gyermek mesével való kapcsolatát, s ily módon a mesei hatásokat. Az érzékszervi tapasztalatszerzésre különösen nagy hangsúlyt fektetünk. Ezen túl a mozgásos - saját testélmény alapú játékok, kreatív alkotófolyamatok szintén központi szerepet játszanak a meseterápiás folyamatban – mind az egyéni, mind pedig a csoportos meseterápiában.
Meseterapeutaként én szívesen nyúlok a hangterápiás eszköztáramhoz is, a gyerekek nagyon szeretik ezeket a kis harmonizáló hatású hangszereket, lelkesen improvizálnak kis „zenedarabokat” a mesei történethez, illetve egy-egy számukra hangsúlyos részhez.

A kisgyermekkori belső képteremtő folyamat ápolása

Mind a felnőtt, mind pedig a gyermek meseterápiában élőszavas mesemondás történik. Ez nagyon fontos eleme a Metamorphoses- meseterápiának.

Régen, amikor még az emberek összeültek a tűz körül vagy a fonóban pl. s a mesemondók történeteit hallgatták, nem volt szükség meseterápiára. Boldizsár Ildikó azt vallja, hogy a „mesék önmagukban terápiás hatásúak”. Mesehallgatás közben a jobb agyfélteke aktiválódik, beindulnak a belső képteremtő folyamatok, s képzeletünk teremtő-és gyógyító ereje hatalmas.

Csak arra vagyunk KÉPesek, amit el tudunk eleve képzelni, amiről belső képünk van. Amikor azt a bénult állapotot éljük meg, hogy KÉPtelenek vagyunk valamit megtenni, az pont arról szól, hogy nincs róla képünk, elképzelni sem tudjuk.

Sajnos mai kibillent korunkban túl sok külső képáradat zúdul ránk. A legnagyobb veszélynek a kisgyerekek vannak kitéve. Pont a legszenzitívebb első 7 évben nagyon fontos, hogy odafigyeljünk szülőként arra, hogy milyen képi hatások érik gyermekeinket. A belső képteremtő folyamatok, a képzelőerő ugyanis ekkor fejlődnek. A kicsi gyermek képzelete -mint tudjuk- nagyon gazdag. Egyrészt az sem mindegy, milyen „elemekből” táplálkozik: népmesékből, korához illeszkedő szép történetekből vagy külső, sokszor agresszív képek pörgő áradata zúdul rá a rajzfilmekből, videójátékokból.

S még ha semmilyen agresszív hatásnak sem tesszük ki gyermekeinket, s nagyon megválogatjuk azt, hogy milyen rajzfilmeket nézhet gyermekünk, azt mindenesetre érdemes tudnunk, hogy a belső képteremtő folyamat kibontakozása ellen hat minden külső képáradat.

Amikor a kisgyerek a TV képernyője előtt ül, s jönnek a képek, akkor ő befogadójává válik egy képi világnak s ilyenkor a saját belső képteremtő folyamatok blokkolódnak, leállnak. Ha ez a jelenség gyakran ismétlődik, ezek az erők (amelyeknek épp ebben az életkorban kellene fejlődniük) gyengülnek, ellustulnak. De a kisgyerek képéhsége hatalmas, vágyik a képekre…ezért is szeretne egyre több rajzfilmet, mert az készen kínálja a képeket, csak be kell habzsolni őket…

Manapság a tanítónők, de már az óvónők is azt tapasztalják, hogy a gyerekek jó részét már nem kötik le a mesék, a lassabb folyású történetek.
Egyre több a figyelem probléma, KÉPtelenek a gyerekek megtartani a figyelmüket…

Fontos tudni azt is, hogy jó emlékezeti és intellektuális képességek csak a jó alapokra tudnak épülni, márpedig az első 7 évben a képzelet, képzelőerő támogatása jelenti a jó alapozást.
A belső képteremtő folyamatok ápolására ezért különösen oda kell figyelnünk. Hogyan is? Elsősorban meséléssel, történetmondással - mindig az adott életkornak megfelelően.

De összegzésként talán a legfontosabb üzenet:
Édesanyák, meséljetek gyermekeiteknek!

Olasz Ildikó

Metamorphoses-meseterapeuta és mindfulness coach

- Pécsimami -

 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Szeretethiányban felnőni

Szeretethiányban felnőni

Amikor anyává válunk, minden megváltozik. Lelkünk egy része „testünkön kívülre” kerül, megtapasztaljuk, hogy a szeretetünk sosem fogy el, hanem egyre nagyobb és több lesz. Szülőként az élet legtermészetesebb dolga, hogy bármit megtennénk a gyermekünkért, ő számunkra a legfontosabb, születésétől kezdve úgy próbálunk élni, cselekedni, hogy neki majd jobb és könnyebb élete legyen, mint a miénk volt.
Csomagolj zölden karácsonykor!

Csomagolj zölden karácsonykor!

Még bőven van idő felkészülni az ajándékok csomagolására. Miért ne lehetne ezt megtenni környezettudatosan? Ehhez hoztam otthon vagy a természetben is fellelhető alapanyagokat.
20+1 karácsonyi idézet: ajándékkártyára is tökéletes!

20+1 karácsonyi idézet: ajándékkártyára is tökéletes!

Ha Te is szereted idézettel ellátni az ajánddékkártyákat, üdvözlőlapokat, és gondot okoz egy-egy érzés, gondolat megfogalmazása, használd ezeket!
Szabad-e büntetni a gyereket?

Szabad-e büntetni a gyereket?

Arra a kérdésre, hogy „Szabad-e büntetni a gyereket?”, a családok többségében a szülők egyenes választ adnak, de ezek három csoportba sorolhatók. Nem is maradunk meg a három jellemző válasznál, hanem inkább megnézzük, mit okoz a büntetés, és mennyire éri el a célját. - Novák Ferenc pedagógiai viselkedéskutató​ írása.
Ugrás az oldal tetejére